Sajnos még korunkban is népbetegségnek számít és valószínűleg a civilizált társadalmak leggyakrabban előforduló betegsége a fogszuvasodás. Ez, a kezdetben banálisnak tűnő betegség, idővel a fogak elvesztéséhez, a rágóképesség csökkenéséhez vezethet; sokszor szinte kibírhatatlan fájdalmakat okozhat; és – amit kevesen tudnak – néhány esetben távoli szerveket (pl. szív, vese) érintő súlyos, esetleg halálos kimenetelű következményes megbetegedésekhez vezethet.
A fogszuvasodás gyógyítása hagyományosan a fog tömése. A fogorvostudomány története során sokféle anyagot használtak erre a célra, ezek közül azonban feltétlenül meg kell említenünk a sztomatológia “szent szörnyetegét”, az ezüst amalgámot. Hosszú évtizedeken keresztül emberek millióinak a szájában helyeztek el töméseket ebből a valóban igen ellenálló és erős tömőanyagból, amely tulajdonképpen ezüstpor és higany eldörzsölésével előállított ötvözet. Történelmi szerepét tekintve tehát nem lehetünk igazságtalanul szigorúak az amalgámmal, hiszen korábban nem rendelkeztünk megfelelő alternatívával, így hát valószínűleg rengeteg embert mentett meg ez az anyag a szuvasodás következményeitől.
Az elmúlt évtizedben azonban – párhuzamosan azzal, hogy egyre korszerűbb amalgám helyettesítők jelentek meg – felvetődött a kérdés, hogy vajon a használat közben az amalgám tömésből nem kerülhet-e szervezetünkbe a mérgező higany. A megkezdődött kutatások egyértelműen igazolták, hogy: az amalgám fogtömésből felszabaduló higany bejut a szervezetbe. Ezután természetesen hosszú viták kezdődtek arról, hogy mennyi mérgező higany lenyelése engedhető meg naponta, hetente, vagy akár évente. Ennek a vitának addig talán volt is némi értelme, amíg az amalgám helyettesítésére szolgáló fotopolimerizációs (fényre kötő) tömőanyagok mechanikai tulajdonságaikban még kissé elmaradtak az ezüst amalgám mögött.
Napjainkra azonban a fotopolimerizációs tömőanyagok ötödik és hatodik generációi (melyeket rendelőnkben is használunk) nemcsak hogy erősebbek az amalgámnál, de kémiailag is kötnek a foghoz, amelyre a fogtömések története során soha korábban nem volt példa.
Ezen tények ismeretében tehát az amalgám fogtömés készítését emberi fogakba minden esetben ellenjavalltnak kell tekintenünk; valamint törekednünk kell ezen tömések módszeres kicserélésére.
Mivel a fenti sorok elsősorban ismeretterjesztő céllal íródtak, nem jártam körül néhány, csak szakemberek által érthető problémakört, melyek a témában szintén felvetődnek, és szintén alátámasztják a fenti végkövetkeztetést. De hadd említsek meg még egy, az utóbbi időben napvilágot látott megállapítást, melyet svéd munka-egészségügyi kutatók publikáltak: Méréseik szerint a számítógép monitor előtt dolgozók amalgám töméseiből felszabaduló higany mennyisége a monitorsugárzás hatására jelentősen megnő.
Vegye fel velünk a kapcsolatot most!