Sajnos ez nem igaz. Sőt! Az olyan esetek a ritkábbak, mikor nagy fájdalommal járó, látványos fogászati gyulladások vezetnek halálos kimenetelű szövődményhez, ugyanis ezen esetekben a fájdalom általában - bár sajnos nem mindig - előbb-utóbb elkergeti a beteget a fogorvoshoz.
Viszont az életet leginkább fenyegető, többféle fogászati góc pont azért alattomos, mert a páciensnek semmiféle panaszt nem okoz, csak alapos fogszakorvosi vizsgálat deríthet fényt a létezésére.
Nem, nem igaz! Az amalgám tömésnél ma már számos sokkal erősebb, ráadásul egyéb tulajdonságaiban is előnyösebb tömőanyag áll a rendelkezésünkre.
Nincs így! Ez egy nagyon káros, mindazonáltal makacs tévhit: Ma már van olyan módszer a kezünkben, mellyel még a legrosszabb adottságokkal rendelkezőket is meg lehet menteni fogaik korai elvesztésétől, sőt még az állandóan ismétlendő, egyre nagyobb, és a fogat csk kompromisszumok árán helyreállító tömésektől is.
Régen is romlottak az emberek fogai, de tény, hogy sokkal kisebb mértékben (és az születéskor várható átlagos élettartam alacsonyabb volta miatt a fogaknak "kevesebb idejük is volt" elromlani). Mindkét nagy fogászati betegség - a fogszuvasodás és a fogágybetegség - un. civilizációs betegség. De azt könnyen beláthatjuk, hogy éppen ezért az okok oldaláról nehezen tudjuk megelőzni a bajt: viszonylag kevesen tehetjük meg, hogy kiköltözünk az őserdőbe, és onnantól kezdve kizárólag gyűjtögetéssel és vadászattal elégítjük ki szükségleteinket (Őszintén megvallva nem is nagyon vágynék erre!) Ígyhát egyetlen valódi lehetőségünk a korszerű fogorvostudomány által kínált professzionális és otthoni megelőző ezsközök következetes használata marad fogaink épségének megóvására.
Szerencsére nem. Pedig az én gyerekkoromban még a mai megelőző módszereknek a töredékével sem rendelkezett az orvostudomány. Így én is azok közé a fiatalok közé tartoztam, akik ugyan rendszeresen mossák - azt gondolván, hogy jól - a fogukat, mégis időről időre újabb szuvasodást sikerül begyűjteniük.
Változás az életemben az egyetemi éveim második felében következett be, amikor megismerkedtem a korszerű fogorvostudomány által kínált professzionális és otthoni megelőző eszközökkel, anyagokkal és azok helyes használatával. Azóta nincsenek fogászati problémáim.
Nincs. Mintahogyan nincs olyan tabletta, injekció stb. sem. Ennek ellenére a fogágybetegség (csakúgy, mint "kistestvére", az ínygyulladás) ma már, az erre alkalmas centrumokban leállítható.
Ilyen intézmény (mint például cégünk fogszakorvosi rendelője) hazánkban még viszonylag kevés működik. A lényeg az, hogy itt a fogtágybetegség kezelésében jártas fogszakorvos, valamint egy dentálhigénikus közösen végzik a páciens gyógyítását, sőt munkájukhoz némely esetben külső diagnosztikus laboratóriumok (pl. fogászati radiológia, DNS laboratórium) segítségét is igénybe veszik.
A fentiekből is kitűnik, hogy a fogágybetegség gyógyítása az orvostudomány egyik legösszetettebb terápiája, melyben igen jelentős szerepet kap a rendelőben, a két fent említett szakember által végzett kezeléseken túl a páciens otthoni közreműködése. Ez pontosabban a szájápolási szokások gyökeres átalakítását, otthoni kezelési lépések beiktatását jelenti.
Mindezen kezelések közben alkalmazásra kerülhetnek különféle korszerű orvosi eszközök (ultrahang, lézer stb.), gyógyszerek, speciális szájápolási segédeszközök és anyagok is. Ezek között tehát szerepelnek szájöblítők is, melyeknek alkalmazása nagyon fontos szerepet játszik a komplex terápiában, de önmagában egyik sem nevezhető a betegség gyógyítójának.
Természetesen nem. A fogak szerkezete még előtörésük alatt kialakult, és belőlük a szervezet már semmiféle anyagot nem tud “visszavenni”. Létezik viszont egy betegség-csoport, melynek lényege az íny illetve a fogágy krónikus gyulladása, és következményként e képletek sorvadásával jár. E betegségekért több tényező együttesen felelős (melyekről máshol még bőven lesz szó), de tény, hogy a felnőtt lakosság közel 100%-a szenved bennük, bár sokan erről nem tudnak. A terhesség idején mindössze annyi történik, hogy az anyai szervezetben bekövetkező hormonális változások hatására az íny szövetei sokkal fogékonyabbak lesznek ugyanazon tényezőkre, ezért a fogíny- illetve fogágy-gyulladás súlyosabbá válik. Fokozódik ezzel az íny sorvadása is, minek következtében nehezen tisztítható területek (elsősorban a fogközök) nyílnak meg a lepedék előtt, ami aztán alattomos, nehezen felfedezhető szuvasodásokhoz vezet. Ezen kívül, a gyulladt íny a normális erősségű fogmosáskor, fogselymezéskor vérzik, és sokan erre – helytelenül – azzal reagálnak, hogy “kíméletesebben” (valójában elégtelenül) kezdik csinálni a fogápolást, ami ördögi körhöz vezet: még több lepedék marad a fogközben, még gyulladtabb lesz az íny, még jelentősebb vérzés lesz tapasztalható, és ráadásul az így otthagyott lepedék újabb szuvasodásokhoz vezet.
Nem, nem feltétlenül jelenti azt. Ha Önnek rendszeres fogselymezésre van szüksége (ezt onnan tudhatja meg, hogy fogorvosa javasolja Önnek, de 25 és 30 éves kor között ez biztosan bekövetkezik), de még nem csinálja minden nap, vagy nem megfelelően csinálja, akkor a fogak között így felgyülemlő láthatatlan lepedék krónikus gyulladást tart fenn (akkor is, ha Ön ezt esetleg észre sem veszi). A gyulladt ínyszél viszont a normális tisztítással járó behatásokra, így a fogselymezésre is vérzéssel reagál. A legtöbb esetben tehát ez a vérzés oka, és sokan erre – helytelenül – azzal reagálnak, hogy “kíméletesebben” (valójában elégtelenül) kezdik csinálni a fogselymezést, ami ördögi körhöz vezet: még több lepedék marad a fogközben, még gyulladtabb lesz az íny, még jelentősebb vérzés lesz tapasztalható.
Vegye fel velünk a kapcsolatot most!